Mondóka-tár

Andonika: Pipacsok a hold fényében

2011-08-27T11:43:00.001+02:00

Nyár közepén, ha az este
Elpihen a réten
Varázslatos csoda készül
Sápadt hold fényében.

Tücsök mester hangol, halkan
Cirpen hegedűje,
Lágyan zengő szép fuvolán
Szól a fülemüle.

Pipacsok a hold fényében
Tündérlánnyá válnak,
Piros selyem szoknyácskában
Tündértáncot járnak.

Rét közepén ezüstfényben
Ízzik a vadrózsa,
Táncol, hajlong körülötte
A tündérek csokra.

A zenekar játszik egyre
Lengő rózsaágon,
Az est múlik és a hajnal
Nincsen mire várjon.

Így a holdfény elbúcsúzik,
Harmatkönnyet hullat,
S a tündérek estig újra
Pipacsokba bújnak.

Forrás: innen

Szalai Borbála: Nyúl Tamás, az óvodás

2011-04-08T23:11:00.001+02:00

Erdőszéli bokor alján
megnyílt az új óvoda.
Tomi fiát Nyúlanyó is
beíratta hát oda.

Megszeppenve nézett körül
az aprócska nyúlgyerek:
- Mama, félek! Vigyél haza!
Itt senkit sem ismerek!...-

- Ejnye, fiam! - szólt az anyja. -
Hogy lehetsz ily gyáva nyúl?!
Itt van minden szomszédgyerek,
nézd, Tapsi is itt tanul...-

Így kezdte el az óvodát
kurta farkú Nyúl Tamás...
Verset tanult, énekeket,
mint a többi óvodás...

Eljött a tél, s szól az anyja:
- Halljuk, mit tudsz, kisfiam! -
Csengő hangon kezdi Tomi:
- Trilli-trilla-trillilam... -

- De hiszen ez madár nóta?!
Hol tanultad, jó gyerek? -
- Óvodánkban sárgarigó
tanítja az éneket!...-

No, lett erre nagy derültség!
Visszhangzott a kacagás!
Fel is húzta ám az orrát,
megsértődött Nyúl Tamás!...

Amióta kinevették,
meg se mukkan sohasem...
Nem tudja őt szóra bírni
még a saját anyja sem...

Szalai Borbála: Süni Samu

2011-03-26T22:10:00.000+01:00

Süni Samut odújából
kicsalta a kikelet:
- Jó, hogy megjött már a tavasz,
kezdtem unni a telet!

S amint éppen nyújtózkodik,
arra ballag Nyúl Jenő:
- Szép, jó reggelt! Süni pajtás,
elég későn bújsz elő!

Látod, én már fel is vettem
halványszürke öltönyöm.
Valahányszor jön a tavasz -
új ruhába öltözöm.

Te még mindig ezt a kopott
tüskés gúnyát viseled?
Ejnye, ejnye, Süni komám,
elég ósdi viselet!

Ha akarod, elmehetünk,
felkeressük a szabót:
varr ő neked puha prémből
új nadrágot, új zakót.

- Nincs szükségem a szabóra!
Régi ruhám megteszi.
S ha nagyon kell, tüskéimet
majd a köszörűs hegyezi!

Szalai Borbála: Hápi kacsa

2011-03-09T09:51:00.001+01:00

Volt egyszer egy kicsi kacsa,
úgy hívták, hogy Hápi.
Alig bújt ki a tojásból,
máris tudott járni.

Pihés volt a feje, nyaka,
szárnya, hasa háta,
színe pedig, mint a pitypang,
éppen olyan sárga.

Hápi kacsa minden reggel
fölkelt kakasszóra,
kapta magát s szaporázva
totyogott a tóra.

Hogy a vízbe toccsanhasson,
mindig csak azt leste...
Fürdött reggel, fürdött délben,
jót lubickolt este.

Hát egy napon Hápi kacsa
csodálkozva látja:
hófehér lett hasa, nyaka,
háta meg a szárnya!

Addig-addig mosdott, fürdött
lubickolt a tóba' -
amíg az a szép sárga szín
mind lekopott róla...

Robot vers

2011-02-03T10:07:00.002+01:00

Kezdődik a Farsangi szezon! Az én kisfiam robot lesz az oviban, ez lesz a versikéje hozzá, mi kotlottuk. 8)

Én vagyok a kicsi robot,
Reggel-este robotolok.
Egy űrhajóról származom,
Nem eszem és nem iszom.

Az agyam is nagyon fejlett
A vállam fölött jó nagy fej lett.
Elég volt már a munkából,
Ugrándozzunk mókából!

Ma már nem lesz semmi más,
Csak féktelen mulatás!

Van még egy robot versike:

Bip-bip, bip-bip, kattogok,
Önjáró robot vagyok.
Villog rajtam csavar, lámpa,
Így jöttem el most a bálba.

Antennámmal felfogom,
Hangos itt a vigalom.
Önműködőn kívánom:
Mulass jól majd a bálon!

Vízi vers

2011-02-02T21:46:00.003+01:00

Alattunk a vén Duna/Tisza.
Húzd a hálót,
Hó-rukk!
Legyen benne sok harcsa!
Húzd a hálót,
Hó-rukk!
Kiúsztatunk a partra.
Húzd a hálót,
Hó-rukk!
Vár minket a vacsora.
Húzd a hálót,
Hó-rukk!

Birtalan Ferenc: Míg megnövök

2010-12-31T13:01:00.001+01:00

(Ez felnőtt versre sikeredett, bocs...)

Engem ne emeljen a magasba senki,
ha nem tud addig tartani,
míg tényleg megnövök.
Guggoljon ide mellém,
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közel legyen a szívdobogásunk.

Skolik Ágnes: Angyalka születik

2010-12-20T20:33:00.003+01:00

A hófehér pamutgombolyag társaival együtt a rövidárubolt polcán várakozott.
Egy didergős téli napon megfogta valaki, nézegette, forgatta, majd a táskájába tette és hazavitte.
Otthon Kisgombolyag egy kosárkába került, sok-sok színes fonal közé.
Este, amikor a család elcsendesedett, az asszony a kezébe vette a fehér horgolócérnát.
– Te csodaszép cérnácska, mit horgoljak belőled? – kérdezte, miközben megsimogatta a puha gombolyagot.
Apró horgolótűt vett elő, majd lapozgatni kezdett egy újságot, melyben szebbnél szebb horgolások leírása volt. Megállt az egyik oldalon, elolvasta a leírást és munkához látott. Finom ujjai közé fogta a cérnát és a tűt, majd apró láncszemeket készített a duci Kisgombolyagról letekeredő hajszálvékony cérnából.
– Juj, de hideg ez a tű – gondolta a Kisgombolyag –, és milyen jó meleg az asszony keze…! – ez volt a következő gondolata.
A cérnaszál, a horgolótű és az asszony ujjai tökéletes összhangban dolgoztak. A tű vidáman táncolt, a fonal engedelmesen követte, az ujjak magabiztosan irányították a tű és a fonal mozgását.
A hozzáértő kezek munkája nyomán egyre nagyobb lett a horgolás és egyre kisebb a gombolyag, de ettől ő nem lett szomorú. Boldogan figyelte, ahogy elkészült a fejecske, majd utána szép csipkeruhát és leheletfinom szárnyakat kapott az angyalka.
Amikor az óra éjfélt ütött, már ott állt az asztalon a csupacsipke hófehér cérnaangyal. Kisgombolyag apróra fogyatkozva csodálta a bájos, légiesen könnyű kézimunkát. Angyalka kinyitotta a szemeit és körülnézett. Mellette az asztalon ott pihent a horgolótű és a Kisgombolyag. Odakinn apró pelyhekben hullani kezdett a hó, amely olyan fehér, csillogó és könnyű volt, mint az angyalka a meleg szoba asztalán.
Másnap reggel az angyalkát langyos cukormázba mártotta az asszony. Ettől nyerte el igazi formáját és szebb lett, mint valaha. Amikor megszáradt, egy dobozba került, ahol sok-sok apró horgolt dísz volt már: csillagok, csengőcskék, apró gyönggyel díszített karácsonyfák.
Odakint a hó egyre hullt, fehér bundát terített a fákra és hósipkát rakott a háztetőkre.
A házban frissen vágott fenyő illatozott, melyre a gyerekek apró díszeket akasztottak. Nagy izgalommal készültek a Szentestére, amikor a Kisjézus ellátogat minden család várakozással és reményekkel feldíszített otthonába.
A kis angyalka becsomagolva a többi ajándék közé került a karácsonyfa alá.
Mire leszállt az este, a karácsonyfa teljes pompájában állt, és az ünneplőbe öltözött család izgatottan várta, hogy megszólaljon egy csepp harang…
– Mennyből az angyal lejött hozzátok… – csendült fel a karácsonyi ének, és boldog izgalom töltötte be a szobát. Az asszony a kezébe vette az angyalkát és átnyújtotta édesanyjának, aki reszkető kézzel bontotta ki a csomagot…
– Ó, hát ez csodaszép! – suttogta, miközben egy könnycseppet morzsolt el a szeme sarkában. Forgatta, nézegette a kis angyalt, miközben gondolatai a múltba révedtek. Látta az asszonyt, aki akkor még kislány volt és ő tanította kézimunkázni. A kislány apró ujjaira sután, bátortalanul tekerte fel a fonalat, ügyetlenül forgatta a horgolótűt. Ahogy teltek a percek, egyre ügyesebben bánt a tűvel és a fonallal… A kislányból nagylány lett és a hosszú évek alatt szebbnél szebb munkák kerültek ki a kezei közül.
– Anyuka, köszönöm neked, hogy megtanítottál! Megtanítottál kézimunkázni, és annyi minden másra, amit csak tőled tanulhattam meg – mondta, és boldog mosollyal ölelte át édesanyját.
– Anyu, taníts meg engem, hogy én is tudjak ilyen csodaszép angyalkát horgolni! –szólalt meg ekkor a kislánya.
Vacsora után a család elcsendesedett, a felnőttek beszélgettek, a gyerekek az új játékokkal játszottak. A hó szakadatlanul hullott odakint. Egy apró hópihe az ablakra szállt és benézett a szobába. A kandalló mellett ott ült a nagymama, az anyuka és a kislány. A kislány apró ujjaira sután, bátortalanul tekerte fel a fonalat, ügyetlenül forgatta a horgolótűt.
Ahogy teltek a percek, egyre ügyesebben bánt a tűvel és a fonallal…

Tóthárpád Ferenc: Csiga Csaba

2010-12-15T23:17:00.007+01:00

Csiga Csaba útnak indul,
barátai várják:
főszezonra kölcsönkérték
összkomfortos házát.

Leballag a tengerpartra,
rekkenő a hőség:
úszóversenyt hirdet éppen
a strandvezetőség.

Levetkőzik, startkőre áll.
Páratlan a verseny.
Nem ijed meg attól sem, hogy
házatlan kell, nyerjen.

Hangyalányok nagy örömmel
költöznek a házba.
Szabadtűzön bográcsgulyást
főznek vacsorára.

Csupán Csaba szomorkodik:
csurom víz a teste.
Oh, most, hogy fog átöltözni?
Közeleg az este.

Skolik Ági megosztotta velem a hírt, hogy a Grafomániia tagjai között tudhatjuk őt. Gratulálok Ági! 8)
Ezúton szeretném felhívni a figyelmet Grafomániia oldalon található rengeteg írásra, mesék, versek, dalok, valamint a Mesekuckó menüpont alatt található Meserendelésre is, ahol saját mesét rendelhetsz az alábbiak szerint:
"Az oldal fórumában lehet mesét rendelni. Amennyiben megadsz maximum öt szót, kifejezést, azt mi belefoglaljuk egy vadiúj mesébe."
A fenti verset is ott találtam, nagyon aranyos, vicces, szeretem. 8)

Weöres Sándor: A hétfejű sárkány

2010-11-29T10:24:00.003+01:00

Iszapos tóból
száz karika száll,
a hétfejű sárkány
odalenn pipál,
folyton füstöl,
hét fekete szája,
fűzfagyökérből
hét öblös pipája,
békalencséből
vágott dohánya,
vízitök-levélből
hét hálósapkája.
Amikor haragos,
kavarog a katlan,
hét pipakupakja
nagyot csattan.

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

2010-10-30T18:45:00.006+02:00

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem, látom,
nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

Na, ezt véletlenül kétszer is betettem, mindegy, már nem törlöm ki. 8)

Osváth Erzsébet: Ribillió

2010-10-27T11:20:00.002+02:00

Ez aztán a ribillió,
lepottyant egy rakás dió.
Hogy lepottyant, összekoccant,
összekoccant, nagyot koppant.
A tolvaj szél járt a kertben,
láthatatlan köpönyegben.
A diófát megtépázta,
megtépázta, megdézsmálta.
Aztán eltűnt, mint a pára,
köd előtte, köd utána.

Ácsok vagyunk...

2010-10-09T14:18:00.001+02:00

Ácsok vagyunk, fát faragunk,
Fenyőfából kifaragunk,
Be is aranyozzuk.

Gesztenye szezon

2010-09-26T18:48:00.006+02:00

Nem vers és nem is mondóka, hanem sok szép gesztenye-figura látható a képre kattintva:

Kezdődik a gesztenye szezon, ha épp nem esik az eső, már lehet gyűjtögetni a sok szép, fényes geszti-gusztit. 8)

Óra, óra, kicsi óra...

2010-09-07T19:45:00.005+02:00

Óra, óra, kicsi óra, (két mutató ujjunkkal lassan egy kerek órát formázunk fentről lefelé)
Indulunk az iskolába. (két kezünkkel mutatjuk, hogy sietünk)
Tik-tak, tiki-takk, (összetesszük a két tenyerünket és azzal ketyegünk ritmusra)
tiki-tiki-takk.

Bogyó és Babóca - FILM

2010-08-11T21:14:00.013+02:00

Biztosan sokan ismeritek Bartos Erika könyveit, mi imádjuk őket.
Nagyon jó hír, hogy a Bogyó és Babóca mesesorozatból film is készült.
Kész is van, és hamarosan a mozikban is lehet majd látni, sőt majd a TV-ben is (MiniMax).
A mi kis családunk nagyon örül ennek, mert imádjuk a meséket, a gyerekek legtöbbször a kb 60 mesekönyvből ezeket kérik, és újra és újra el kell játszani a történeteket itthon. Annyira közel áll a kis szívükhöz. 8)
Alig várom, hogy megnézhessem:

A Port.hu-n is olvashatunk a film részleteiről.

Cikk a Bogyó és Babóca filmről a cseppek.hu-n.

Kapcsolódik kicsit, hogy az Alma Zenekar kiadott egy CD-t Balaton címmel, amelyhez pici könyvecske is készült, Bartos Erika fantasztikus gyurmaképeivel. A dalok Bartos Erika versei megzenésítve.

A Balaton című klippet ide kattintva megnézhetitek.

Skolik Ágnes: Csibemese

2010-07-23T20:15:00.024+02:00

Ismét Skilok Ágitól kaptunk egy nagyon édes mesét, és a képet is ő készítette hozzá. Ez a mese többek között hozzásegít ahhoz, hogy megtanuljuk mások szemével látni a világot. Szerintem ez fontos dolog. :-)

I. Születés

A fészekben lapuló tojások körül csend volt, félhomály és meleg.
A kotlósmami nyugodtan ült a tojásokon és halk kottyogással bíztatta csibéit:
- Gyerünk csibikék, gyerünk, keljetek ki! A mami már nagyon kíváncsi rátok! -
Az egyik tojás az ismerős hang hallatán mocorogni kezdett. A kiscsibe egyre szűkebbnek és kényelmetlenebbnek érezte a helyet a zárt, sötét tojásban.
- Hát..kelnék én, de azt hogyan kell? - morfondírozott magában. - Itt nincs levegő és a hely is kicsi. Talán, ha ezt a vékony kis falat átszakítanám, akkor jobb lenne?
Apró kopogó mozdulatokkal verni kezdte a hártyát, ami a légkamrát elválasztotta tőle.
Végül sikerült egy kis rést nyitnia rajta és máris jobban érezte magát. Szippantott a levegőből ami a légkamrában volt és csipogni kezdett. Ettől persze megrémült kicsit, hiszen még sosem hallotta a saját hangját. A vékonyka bátortalan csipogást a mami is meghallotta, és bíztatni kezdte a csibét:
- Jól van csibe ügyes vagy, csak így tovább!
- Hát..én is szeretnék már kibújni innen, remélem sikerülni is fog hamarosan! - válaszolta a csibe, persze inkább csak magának, hiszen még a tojáshéj foglya volt.
Ahogy a kis fejét bedugta a légkamrába, sikerült elérnie a tojás héját! Egy-két kopogtatással rést ütött rajta, és érezte a friss levegőt és a mami illatát! Most már nem volt megállás. Apró csőrével kopogtatva a héjat, rést vágott rajta, körbe-körbe, ami egyre nagyobb és tágasabb lett!
- És akkor most elrugaszkodom és kint is vagyok! - gondolta magában és kicsi lábacskáival nagyot rúgott a tojáshéjon, ami ettől elrepedt és kiscsibénk kikelt belőle végre!
- Juj de furcsa itt minden! Meleg van és friss levegő és persze itt van a mami, aki betakar a nagy pihe-puha tollaival. Fáradt vagyok, álmos, és vizes, de leginkább fáradt. Pihennem kell kicsit.
A kotlósmama észrevette, hogy fiókája elindult kifelé a tojásból és izgatottan várta, milyen ügyes, derék és szép csibéje születik hamarosan.
És természetesen a kiscsibe gyönyörű volt! Pihegett a fáradtságtól, nedves volt a kis tolla, de egészséges volt és életrevaló.
A fészekben lapuló tojásokba beszűrődtek a hangok, ahogy a mama és a csibe beszélgettek.
A többi kiscsibe is készült nagyon a tágas, szép világba a mami és a csibetestvérük közé.
A kotlósmami tollával betakargatta a csibét, és közben figyelte a többi tojásból hallatszó kopogtatást, csipogást, és halk kotyogással bíztatta őket a kikelésre.
Kis idő múlva kipattant egy újabb tojás, és nemsokára kikelt egy újabb kiscsibe, akit aztán még egy és még egy követett.
Reggelre, amire a nap felkelt, a kotlósmama alatt húsz sárga, pelyhes, édesen csipogó kiscsibe mocorgott, szárítkozott és pihent a nagy munka után, ami a világra segítette őket.

II. Az első nap a baromfiudvarban

A fészek, ahol a kiscsibék keltek, egy apró házikóban volt a baromfiudvar sarkában.
Ajtaján háló volt, amin kileshetett a kiváncsi kiscsibe, és körülnézhetett az udvarban.
- Juj, de nagyon hatalmas udvar! És mennyi csirke szaladgál benne! És milyen jó illatok vannak! Vannak kicsi csirkék és egészen nagyok. Azok már olyanok, mint a mami, talán ők is kotlósmamik? - morfondírozott az elsőként kikelt kiscsibe. - Hm, az ott nem lehet kotlósmami, mert sok szép színes farktolla van, hatalmas taraja, és olyan furán beszélget, mintha kiabálna. Talán ő lehet a mi papánk?
- Igen - felelt a kiscsibének a kotlósmami - a papa, vagyis a kakas a baromfiudvarban! Majd ha kicsit erősebbek és nagyobbak lesztek, elmegyünk sétálni és megismerhetitek az egész baromfiudvart!
- Én még nem vagyok nagy és erős. Fáradt vagyok és valami baj van. Valami nem jó. - ilyen gondolatok futottak át a kiscsibe ici-pici agyacskáján.
Kis idő múlva megjelent a tyúkudvarban még egy valami, amit a csibe még sosem látott.
Nem volt tolla, nem kukorékolt, és szárnya sem volt.
Halkan beszélt és kedvesen megsimogatta őket és a mamit.
És megdicsérte a szép pihegombóc kiscsibéket. Valamit hozott is, amit leöntött a kis házikó padlójára. A valami sárga volt és apró.
- Hű, de izgalmas! - gondolta a csibe - A mami csipegeti ezt a sárga valamit, akkor biztosan nekem is szabad. És ha sokat csipegetek, elmúlik a baj és már nem is vagyok éhes. Ebben a tálban vajon mi lehet? A mami beledugja a csőrét, ezt én is kipróbálom! - A kiscsibe a kotlósmamit utánozva lassan rájött, hogy mi az az evés és az ivás. És mivel ízlett neki nagyon a sárga valami, jól tele is rakta a bögyét. Ettől fáradt lett és kimerült. Bebújt a mami hatalmas tollszoknyája alá, és álomba szenderedett.
Amikor a hegy mögött elbújt a nap, elcsendesedett a baromfiudvar is.
A nagy tyúkok és kakasok a házukba mentek, a kiscsibék a kotlósmami oltalmazó szárnyai alá.
Az asszony, aki az élelmet hozta, gondosan bezárta a kis házak ajtaját, hogy a baromfiudvar lakóinak nyugodalmas éjszakája legyen.
A kiscsibék és a kotlósmami házikójában is csend lett. Elfáradtak az első nap után és békésen bújtak össze anyukájuk védelmező ölelésében.
Odakint világított a hold, békák beszélgettek egymással a közeli tó partján, és tücskök hegedültek a hatalmas réten, mely fölött néha hangtalan árnyként suhant el egy bagoly, aki vadászni indult az éj leple alatt.

Tóth Juli - Óvodai búcsúzó

2010-05-20T17:15:00.004+02:00

A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!

Skolik Ágnes: A csodatermő fa

2010-05-14T14:52:00.008+02:00

Ez a csodaszép falvédő Skolik Ági keze munkája, aki írt is egy nagyon aranyos mesét hozzá. A képre kattintva eljuthatsz a weboldalára, ahol felveheted vele a kapcsolatot, ha te is szeretnél egy szép falvédőt. 8)

******************

Hol volt, hol nem volt, a napsugaras rét közepén állt a csodatermő fa.

Miért volt csodatermő? Mert csodákat termett!

Ha valaki a közelébe ment és elsuttogta a kívánságát, az bizony szempillantás alatt teljesült!

Az egész még akkor kezdődött, amikor a csodatermő fa első kis hajtása kibújt a föld alól és szétnézett a domboldalon.

-Ó de szomorú, kopár ez a hely...sehol egy fa, egy virág, egy patak...vajon milyen lesz az élet ezen az unalmas helyen...?-gondolkodott el a kis facsemete.

-És vajon belőlem mi lesz? Milyen fa magját sodorta ide a szél, amelyből kikeltem?

Nem is tudom mi szeretnék lenni? Almafa, körte, vagy cseresznye...?-

Ahogy ezen gondolkodott, megjelent mellette egy kicsiny manó, és így szólt hozzá:

-Kedves kis fácska,meglásd csodaszép, élettel teli vidék lesz a mostani sivár helyen, de csak akkor, ha segítesz nekem!

-Mit kell tennem, mondd kismanó!

-Mivel úgy hallottam, nem tudsz választani, hogy mit is teremjél, ha nagy fa leszel, ezért megajándékozlak a csodatevés hatalmával!

Amikor nagy fa leszel, te leszel a világon az egyetlen fa, amely négyféle gyümölcsöt terem:almát, körtét, cseresznyét, és barackot.

Cserébe viszont teljesítened kell a hozzád forduló teremtmények kívánságait!

-Rendben van kismanó, elfogadom tőled a csodatévő hatalmat!-

Ahogy ezt kimondta a kismanó ahogy jött, olyan hirtelen el is tűnt.

Telt múlt az idő, és a fácska hatalmas, erős fává cseperedett és megjelentek rajta az első termések: egyik ágán alma, a másikon körte, a harmadikon cseresznye, a negyediken barack, és még jutott hely egy mókusnak és egy madárkának is.

A fácska nagyon boldog volt, hogy ennyiféle finom gyümölcs terem rajta, és eszébe jutott a kismanó, akinek ezt köszönhette.

-Hm...a kismanó azt mondta, hogy csodatévő hatalmam lesz, ha nagy leszek. Vajon tényleg van ilyen varázserőm...?-gondolkodott el a fa.

Abban a pillanatban egy szép hófehér hattyú szállt le a fa mellett.

-Ó de kár, hogy nincs itt egy tavacska, ahol úszkálni tudnék- gondolta a hattyú.

A fa ahogy meghallotta a hattyú kívánságát, valami különös dolgot érzett, egy soha nem tapasztalt jó érzés lett úrrá rajta.

És egyszer csak egy forrás tört fel, mellette amelyből egy kék vízű tavacska keletkezett.

A hattyú boldogan besétált a vízbe és úszkálni kezdett.

- Ez igaz, nem álmodom?- kérdezte ekkor a fa saját magától- én teremtettem a kis tavacskát a hattyúnak?

El sem akarta hinni ami történt, és várta, hogy újra kipróbálhassa csodatévő erejét.

Néhány nap múlva álmos csoszogással egy sündisznó jelent meg a fa alatt.

-Hm..de szép gyümölcsök vannak ezen a fán! De jó is lenne ha egy szép piros alma lepottyanna róla...-mondta vágyakozva a süni.

Még végig sem gondolta, és már ott is volt mellette a szép piros alma, aminek nagyon megörült és rögtön falatozni kezdett belőle.

A fa ekkor már a pillangókra figyelt, akik a lombja mellett szálldostak.

-Ezen a réten nincsenek virágok? Akkor hol fogunk megpihenni a hosszú út után?-tanakodnak a pillangók.

Ebben a pillanatban a sivár rét csodálatos virágos mezővé változott, ahol millió szebbnél szebb virágszirom hívogatta a fáradt pillangókat.

A csodatermő fa egyre nagyobb örömmel szemlélte a körülötte benépesülő rétet, az állatokat, virágokat, és hálásan gondolt az öreg manóra, akinek a csodatévő erőt köszönhette.

Egy nap aztán egy férfi és egy nő jelent meg a réten, akik egy kislányt vezettek kézenfogva.

-Ó de gyönyörű vidék ez- sóhajtott fel az asszony.

- Bizony jó lenne itt lakni és állatokat tartani, kertészkedni...-válaszolta a férfi.

Ekkor egy kis felhő ereszkedett a tájra, és mikor újra tisztán lehetett látni, a szemközti domboldalon egy csudaszép házikót pillantottak meg.

Boldogan szaladt a kis család, hogy birtokba vegye a házikót, melynek ablakai hívogatóan integettek nekik.

Telt múlt az idő, tavaszra nyár, nyárra ősz következett.

A kis hajtásból hatalmas fa lett és benépesült körülötte a rét, a domboldal, de még a levegő is.

A tavon hattyúk, kacsák úszkáltak, a fa lombjai között mókus lakott, az ágak között madarak fészkeltek.

A réten virágok nyíltak, domboldalon a házikóban a kis család boldogan éldegélt.

A házhoz nagy udvar tartozott, ahol a sok-sok háziállat kedvére kapirgálhatott, legelhetett, futkoshatott a szép zöld pázsiton.

Ahogy közeledett a tél, a csodatévő fa egyre több levelét hullatta le, betakargatta a földön megbújó csigákat, rovarokat és menedéket nyújtott nekik a hó és a hideg ellen.

Csupasz lett a fa, de hiába volt a hideg, ő nem fázott, hiszen büszkén és boldogan gondolt arra, hogy milyen sok jót, csodát tett az év folyamán.

Őszre tél, télre tavasz jött újra és a rét újra megtelt élettel. Kibújtak a rovarok az avar alól, fészket építettek a madarak, a réten gyerekek játszottak.

A csodatermő fácska pedig újra gyümölcsöket érlelt, és hálás szívvel gondolt az öreg manóra, hiszen neki köszönheti, hogy életet lehelt a sivár pusztaságba.

Aki nem hiszi járjon utána…és ha megleli a csodafácskát, kívánjon valamit!

Udud István: Két kiskakas

2010-05-10T22:13:00.009+02:00

Két kiskakas összevész
a dombon kapirgálva:
Az egyiknek nagy gilisztát
kapar ki a lába.

Szól a másik: - Add ide,
ez itt az én dombom!
- Dehogy adom, én találtam!
- Add ide, ha mondom!

Szó szót követ,
Ennek már a fele se tréfa.
Egykettőre hajba kapnak,
Azaz, hogy taréjba!

Tyúkanyó szól: - Gyerekek,
jobb lesz megfelezni!
De mind a kettő nagy kevélyen
fityiszt mutat: - Ezt ni!

Míg tart a viadal,
egy begyes kis jérce
a gilisztát hamm, bekapja.
- Ostobák! Megérte?

Árok szélén búzaszál nőtt...

2010-05-07T22:44:00.005+02:00

Árok szélén búzaszál nőtt,
Szomszédunkban kicsi lány nőtt.
Árok szélén pipitér nőtt,
Házunk táján kislegény nőtt.

A leánynak mi a neve?
Fóris Rózi az a neve.
A legénynek mi a neve?
Bándi Bandi az a neve.

Áprilisi mondóka

2010-04-09T13:49:00.002+02:00

Áprilisban zöld a mező,
Bolondozik már az idő.

Eresz alól fecske fia...

2010-04-09T13:47:00.001+02:00

Eresz alól fecske fia
Ide néz, oda néz.
Van-e hernyó, hosszú kukac?
ízesebb, mint a méz.

Csőrét nyitja ám,
Buzgón, szaporán.
Kis bendőbe mindenféle
Belefér igazán.

Kele-kele fűzfa...

2010-03-13T09:06:00.003+01:00

Kele-kele fűzfa,
Bodogai nyárfa,
Ki rí? Gyerek rí!
Adjunk neki botocskát,
Hadd csináljon sípocskát!

Osváth Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág

2010-03-11T10:51:00.005+01:00

Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol:
-jóízű!
Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.

Osvát Erzsébet: Vége a télnek

2010-03-11T10:38:00.003+01:00

Szürkül a hó, csepeg az eresz:
Az öreg Tél más szállást keres.

Pajkos napsugarak nevetnek.
Hírnökei a kikeletnek.

Kergetőznek a virgonc szellők:
Lobognak az asszonyi kendők.

Csörren a jég, rabon a bilincs.
A dermedtségnek már nyoma sincs.

Éled a folyó, nyújtózkodik.
Nem fedi páncél hullámait.

Cuppogó cipők a járdán -
kamasz fiúra szöszke lány vár.

Szemében kéken derül az ég.
Tavaszodik! A télből elég!

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

2010-02-25T16:22:00.006+01:00

Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap illatát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.

Andók Veronika: Tavasz van

2010-02-25T16:10:00.004+01:00

Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupasár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitnikék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre, égre:
Tavasz van, tavasz, végre, végre.

Egérke

2010-02-08T14:41:00.003+01:00

Én vagyok a kis egér,
Ki az egérlyukban él.
Ici-pici pincelakó,
Lyuk mélyéből kacsintgató.

Szürke bundás, gombszemű,
Inci-finci termetű.
Finom sajtszag, vagy szalonna,
Az orromat csiklandozza.

Nem hiszi azt, csak a csacska:
Barátja lehet a macska.
Mikor megjön a cica,
Nincs kint csak egy farkinca.

Mentovics Éva: Szánkózás

2009-12-16T13:56:00.001+01:00

Karján seprű, fején kalap.
Ki lehet e mókás alak?
Hóból van a keze, lába,
hógolyó a hasikája.

Ott álldogál az udvaron,
a csillogó fehér havon.
Ránk mosolyog, kacsint egyet.
Mintha szólna: gyorsan gyertek!

Felvenni a sapkát, sálat!
A babázás estig várhat!
Szót fogadunk, s már szaladunk,
Könyvet, babát hátrahagyunk.

Alaposan felöltözünk,
Már a kilincsen a kezünk.
Viszünk szánkót, meleg teát,
futunk is az udvaron át.

Dombok, lankák minket várnak,
örülünk a havas tájnak.
Szánkónk siklik, sebesen száll,
fürgébben, mint a kismadár.

Csúszkálunk a domboldalon,
versenyt siklunk a friss havon.
Bálint, Panna, kicsi Kató!
Szánkón repülni csuda jó!

Fésűs Éva: Karácsonykor

2009-12-14T17:29:00.001+01:00

Karácsonykor fényesek a felhők,
csillagokból horgol a tél kendőt.
Ráteríti hegyek tetejére,
fenyőágnak jégrojtos a vége.
Karácsonykor mindenki varázsol,
meglepetés bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek titkos rejtekéből,
édesapám legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra kalácsot is sütnek,
nincsen ennél izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is készítettem,
amíg készült majdnem tündér lettem!

B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?

2009-12-12T20:24:00.004+01:00

Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog
szép fenyőfánk most neked?
- Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
szép fenyőfa ünnepet!

Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó

2009-12-09T23:46:00.004+01:00

- Honnan jöttél, Télapó?
- Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.

Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.

Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."

Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.

Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.

"Nem kérek én egyebet,
csak amit a gyerekek:
diót, csokit, mogyorót,
Ráadásul minden jót!"

S halljátok csak! Mily csuda:
termett ott egy mesefa
Meseország közepén.
Arról szüreteltem én.

Szedtem róla száz mesét.
Mind a száza csudaszép,
altató és ringató.
Gyerekeknek ez való.

Zsákba raktam mind a jót:
diót, csokit, mogyorót,
babát, mackót, madarat,
tücsköt, szöcskét, bogarat.

Tücsök, szöcske megszökött,
megugrott egy híd fölött,
Elrepült a legyecske...
Itt a mese helyette.

Gazdag Erzsi: Karácsony

2009-12-09T23:24:00.007+01:00

Szól a csengő, száll a dal.
Itt van a karácsony.
Arany csillag tündöklik
a fenyőfaágon.

Gyertya lobban, mennyi fény!
Mintha a fa égne!
Ha nem volna karácsony
felszállna az égre.

Ott lobogna a fenyő
mint egy tüzes csillag,
amelyikről éjszaka
szikraesők hullnak.

Itt marad most a fenyő.
Itt marad minálunk.
S amíg itt lesz, mindnyájan
ünneplőben járunk.

Fényben rezeg a fenyő.
Lobognak a gyertyák.
Ünnep van ma, Karácsony
látogatott hozzánk.

Donászy Magda: Télapó Ünnepén

2009-12-06T21:02:00.001+01:00

Tipp-topp, tipp-topp
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp
Ki van az ajtóban?

Csitt-csatt, csitt-csatt
Örül a sok gyerek.
Hipp-hopp, hipp-hopp
Télapó itt termett.

Mentovics Éva: Télapó a kandallóban

2009-12-04T09:50:00.002+01:00

Nagyanyóék szobájában
áll egy öreg kandalló.
Azt mesélik: már száz éve
ott jár be a Télapó.

Nagy szánjával erre repül,
megáll fent a ház felett…
Míg apóka csomagot oszt,
szánja ház felett lebeg.

Kéményen át kandallóba
érkezik meg apóka…
Kormos is lesz a szakálla
majd megmosdik a hóba’.

Tudja, hogy e szép mesterség
néha gonddal, bajjal jár.
Várja Őt még sok száz gyermek,
s mindjárt itt a hajnal már.

Tócsás mondóka

2009-11-29T17:49:00.002+01:00

Dagi tócsa, pocsolya,
de nagy a kend pocakja!
Nő a tócsa, dagad, hízik,
a cipőm már alig látszik!
Minden csupa víz és sár,
ez az ősz, és nem a nyár!

Kormos István: A kevély kiskakas

2009-11-26T20:39:00.012+01:00

Hol volt,
hol nem volt,
volt egy kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
piros lábú,
piros csőrű,
begyeskedő
kiskakas.

Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.

Ez a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
talált egyszer
az úton,
nem az úton:
a kúton,
talált egy szem
gyöngyöcskét -
csillogó,
villogó,
kényes,
fényes
gyöngyöcskét.

Ejhaj, csibekas!
Megörült a kiskakas.

Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
kitátotta
csőröcskéjét,
s hamm!
bekapta
gyöngyöcskéjét:
hamm!
hamm!
bekapta.

Csőröcskében,
gyöngyöcskével,
kényeskével,
fényeskével,
ide szállt,
oda szállt,
udvarukban
szaladgált
a kis kevély kakaska.

Ejhaj, csibekas!
Szaladgált a kiskakas.

Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
gyöngyöcskéjét,
hol letette,
hol felvette,
nézegette,
kerülgette,
csipegette,
viszegette;
piros lábán
illegett,
tarka farka
billegett,
kukorékolt:
"Kukurikú!
ku-ku-ku-ku-
kukurikú!

Ejhaj, csibekas!
Futkosott a kiskakas.

Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
ugrándozván
sövényre,
szökkent,
röppent,
szállva szállott
a tyúkudvar
fölébe.

Onnét leszállt
a földre,
csőröcskében
gyöngyöcske:
csillogott,
villogott,
mint napocska
ragyogott.

Ejhaj, csibekas!
Röpdösött a kiskakas.

Meglátta egy
tyúkocska,
s kérve kérte:
"Kakaska!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét."
De a kevély
kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.

Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.

Meglátta egy
kiskacsa,
s kérve kérte:
"Kakaska!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét."
De a kevély
kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.

Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.

Meglátta egy
pici nyúl,
s kérve kérte:
"Kakas úr!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét."
De a kevély
kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.

Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.

Meglátta egy
kiskecske:
"De szép fényes
gyöngyöcske!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét."
De a kevély
kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.

Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.

Meglátta egy
lovacska,
s kérve kérte:
"Kakaska!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét."
De a kevély kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.

Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.

Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
dehogy adta
gyöngyöcskét
játszadozni
kicsinykét;
szaladt,
szalad,
messzire,
gyöngyöcskével csőribe',
meg sem állott
Tiszáig,
Tisza szélső
partjáig,
csőriben
gyöngyöcske,
nézte magát
a vízbe'.

Ejhaj, csibekas!
Mit látott a kiskakas?

Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
mit lát vízi
tükörben,
kukorintván
dühödten?
Egy kevély
kiskakast,
tarka tollast,
tarajast,
csőriben
- ohohó! -
gyöngyöcske,
ragyogó.

Egy garas,
két garas!
Ámuldozhatsz,
kiskakas!
Piros csőrrel
tátogatott,
gyöngyöcskéhez
odakapott.

Ejhaj, hejehaj!
Gyorsan utolér a baj!

Mikor csőrét
kitátotta,
gyöngyét vízbe
pottyantotta.
Volt, nincs,
hova lett?
Gyöngyöcskéje
odalett!

Kukurikú, csibekas!
Megjárta a kiskakas.

Orbán Ottó: Törpék

2009-11-26T20:13:00.005+01:00

(két kezével a feje tetén háromszöget, vagyis törpesapkát mutat)
Erdő mélyén
két törpe,
ülnek egy nagy
gödörbe.
"Én is törpe, (magára mutat)
te is törpe, (másikra mutat)
le is vagyunk (szomorú arccal két kezével lefelé int)
nagyon törve."

Veress Miklós: Az eltévedt vonat

2009-11-26T20:02:00.005+01:00

Kanyarog a havas út,
vele szalad a vasút.

Havas úton fogatok,
a vas-úton vonatok.

Szakad a hó, egyre szakad,
a háztető majd beszakad.

Belep mindent véges-végig,
villanypóznák tetejéig.

Hó borítja a vidéket,
elvesz, aki betéved.

Vonat nyerít valahol,
lovasfogat zakatol.

Fut a vonat havas úton,
fut a fogat a vas-úton.

Weöres Sándor: Galagonya

2009-11-26T14:07:00.002+01:00

Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya
Magába.
Hogyha a hold rá
Fátylat ereszt:
Lánnyá válik,
Sírni kezd.
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.

Aranykertben aranyfa...

2009-11-14T14:40:00.005+01:00

Aranykertben aranyfa,
Aranybölcső alatta.
Aranycsengő muzsikál,
Pici gyerek szundikál.
Tente, tente kisbaba,
Édesanya csillaga.

Lackfi János: Az üveglovag

2009-11-14T14:10:00.002+01:00

Sötét barlang az orrlukam
Ott lakik a nagy zöld kígyó,
Csak szipogok és szörcsögök,
Nem mondja senki: ez így jó.

Majd eljön az üveglovag,
Barlangokat meghódító,
Kezében egy üveglándzsa,
Oldalán egy üvegkígyó.

Hogyha támad, retteghet és
Tekereghet a zöld kígyó:
Kiszívja a porszívóra
Szerelt vitéz, az orrszívó.

Bíró András: A medve meg a falevél

2009-11-10T20:28:00.014+01:00

Medve brummog
barlangjában,
szél kotorász
a zsákjában.
Mit brummog a medve?
Azt, hogy rossz a kedve.
Mit talál a szél zsákjában?
Falevelet hamarjában.

Medvének mondd:
Nevess medve!
A szélnek meg:
Fújj szelecske!
Medve jön a barlangjából,
falevél röppen zsákjából.

Medve vidám: kacag, nevet,
kergeti a falevelet.
S, hogyha kedve volna hozzá
bizony meg is lovagolná.

Na lám! Ily csodát
ki látott?
Medvét, amint falevélen
utazza be a világot.

Kemény dió, mogyoró...

2009-11-10T15:55:00.001+01:00

Kemény dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
Télen elropogtatja.

Beérett már a kökény...

2009-11-10T15:41:00.003+01:00

Beérett már a kökény,
Szedjük tele a kötényt,
A héja már fekete,
Mókus is gyűjt télire.

Zsadalányi Lajos: Eső esik

2009-11-10T15:36:00.003+01:00

Esik eső fűre, fára,
megázik a madár szárnya
csöpp lányaim szoknyácskája,
csiga apró meszes háza.
Esik eső csepereg,
három egér pityereg.

Dér, dér diri dér...

2009-11-08T23:22:00.001+01:00

Dér, dér diri dér
Didereg a pipitér,
Holnap havat hord a szél,
Holnap után itt a tél.

Gazdag Erzsi: A csavargó füstgyerek

2009-11-05T15:15:00.003+01:00

Kémény száján füstgyerek
erre-arra tekereg.

Uzsgyé! Apja nem látja,
elindul a világba.

Szellő-szekér arra jár.
Kocsisára kiabál:

"Jó lenne, ha felvennél,
s egy faluig elvinnél!"

"Egy faluig? Kettőig!
Elviszlek a felhőkig!"

A felhőkig elvitte,
s az egyikre letette.

Most is ottan sírdogál,
soha haza nem talál.

Őszi versek mondókák

2009-10-30T22:25:00.005+01:00

Korábbi, ősszel kapcsolatos versek, mondókák a következő bejegyzések alatt találhatók meg itt a Mondóka-táron:

Őszi versek, mondókák
Esővel kapcsolatosak, vagy esős időre otthonra valók
Sünis versek
Macis, medvés, mackós
Almával kapcsolatos versek, mondókák

Nagy Bandó András versek

2009-10-28T22:18:00.012+01:00

Rajzoljunk Nagyapát

Ez lesz a fejecske,
így kell, ni, kerekre.
Mondd, mama, nézed-e?
Ez lesz a két szeme.
Ez meg az orra lesz,
itt a száj, látod, ez.
Fejtetőn barna haj,
jobb fül itt, ott a bal.
Nagy pocak, teste kör,
két vonal, erre föl,
mert ez már itt a nyak,
ez meg egy kis kalap.
És hol a két keze?
Nem látod? Épp ez e!
És hol a jobb keze?
Most húzom, itt, ez e.
Most öntöm formába,
ez lesz a jobb lába,
ez meg a ballába,
én meg a karjába.
(A SZIVÁRVÁNYHÍD c. kötetből)
*
Pöttyös Katica

Hét a pöttye Katicának,
légy türelmes, ide szállhat,
ujjad hegyén megpihenhet,
szárnyat bontva röppen egyet.
Hét a pöttye, számolsz, nézed,
egyet, kettőt, hármat, négyet,
megtalálod mind a hetet,
s önmagadtól kérdezgeted:
hátát vajon ki festhette?
Ki volt, aki teremtette?
Ki tervezte, ki rajzolta?
Ki volt, aki kiszámolta?
És amire eljutsz hétig,
nézed ahogy száll az égig.
(A Madarak Tolláról című kötetből)
*
Szitakötő

Mit eszik a szitakötő?
Kutat-e, ha éhes?
Mézet keres, kiszitálja,
megeszi, ha édes.

Mit iszik a szitakötő?
Iszik-e a vízből?
Kortyolgat, ha kiszitálta,
forrásmenti vízből.

Hova száll a szitakötő?
fűre, fára, nádra,
és amikor sokat beszélsz,
odaszáll a szádra.
(A Gyöngykaláris cimű kötetből)
*
Csigadal

Máz a házam teteje, teteje,
erről van az eleje, eleje.
Gömbölyded a teteje, teteje,
mázas váz a fedele, fedele.

Innen bújok kifele, kifele,
s onnan vissza befele, befele.
Bentről nézek kifele, kifele,
nem száll énrám cinege, cinege.
(A SZAPPANBUBORÉK című kötetből)

Nagy Bandó András honlapja

Trencsényi László: A hétfejű sárkány kalandjai

2009-10-27T14:14:00.006+01:00

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hétfejű sárkány. Egy szép reggel a kakas kukorékolására jó szokás szerint fel is ébredt. Kinyitotta mind a hét pár szemét.
- Jaj de jót aludtam! - mondta az egyik feje.
- Milyen álmos vagyok! - mondta a második feje.
- Éhes vagyok! - kiabálta a harmadik.
- Szomjas vagyok! - kiabálta a negyedik.
- Ne kiabáljatok! - szólt az ötödik fej.
- Nem akarok óvodába menni! - kiabálta a hatodik.
- Menjünk már! - nógatta a többi fejét a hétfejű sárkány hetedik fejecskéje.
Ha a hetedik feje meg nem szólalt volna, talán még ma is veszekednének.
Ment, mendegélt az óvodába a hétfejű sárkány. Az óvoda kapuja sarkig kitárva. Ő meg egyenesen felballagott a lépcsőn, belépett a csoportszobába, s mindjárt le is ült a kis székre, az asztal mellé.
- Kérek enni! - mondta az egyik feje.
- Éhes vagyok! - kiáltotta a második feje.
- Kezit csókolom - köszönt illendően a harmadik.
- Én is éhes vagyok - szólt a negyedik.
- Én nem szeretem a tejet! - kiabálta az ötödik.
- Kalácsot is kérek! - szólalt meg a hatodik feje.
A hetedik feje nem szólt semmit, szépen kilefetyelte a tejet a bögréből. Ha nem kezdett volna hozzá, tán még most is veszekednének.
Reggeli után csipkés asztalkendővel megtörölte mind a hét szája szélét a hétfejű sárkány, leseperte kötényéről a morzsákat, s beült a sarokba.
- Óvó néni, mondjál nekünk mesét! - kérte az első feje.
- Én ezt már hallottam! - kiabálta a második feje, pedig nem is tudta, milyen mesére készül az óvó néni.
- A mackósat meséld el! - követelte a harmadik feje.
- Ne azt! - ellenkezett a negyedik.
- Én inkább verekedni akarok! - szólt bele az ötödik feje.
- Hallgassuk a mesét! - kiáltott rájuk a hatodik feje.
A hetedik feje nem szólt semmit, csak végighallgatta az óvó néni meséjét, mely úgy kezdődött, hogy:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hétfejű sárkány...

Mese végződések

2009-10-27T13:35:00.019+01:00

Itt a vége, fuss el véle!
*
Itt a vége, fuss el véle,
kerek erdő közepébe.
*
Itt a vége, fuss el véle,
ha nem hiszed járj végére!
*
Aki nem hiszi, járjon utána!
*
Azóta is élnek, ha meg nem haltak.
*
Máig is élnek, ha meg nem haltak.
*
Azóta is élnek békességben, boldogságban.
*
Békében élnek még most is, ha meg nem haltak.
*
Addig éltek, amíg meg nem haltak.
*
Ha akkor a bíró le nem esett vóna, az én mesém is tovább tartott vóna.
*
Így volt, igaz volt, mese volt!
*
Így volt, nem így volt, ez egy ilyen mese volt!
*
Így volt, mese volt, talán igaz se volt.
*
A lakodalomban olyan ebédet főztek, hogy máig is emlegetném, ha megkóstoltam volna, dehát engem nem hívtak meg a lakodalomba.
*
Volt ott bőven finom falat, éhkoppon senki sem maradt.
*
Én is ott voltam, nekem jutott a legkisebb disznó füle, meg a farka, azon rágódtam reggelig. Ha egyéb része is jutott volna nekem, a mesém is hosszabbra nyúlt volna.
*
Fele igaz, fele álom, ha elhiszed, azt se bánom.

Csóka, csóka, vess diót...

2009-10-24T15:28:00.002+02:00

Csóka, csóka, vess diót,
én is vetek mogyorót.

Mentovics Éva: Gesztenye

2009-10-24T14:22:00.004+02:00

Terjedelmes lombja alatt
árnyat lelhetsz nyaranta,
lágyan búgó gerlék dalát
élvezheted alatta.

Oldalt nyúló, vaskos ága
elbírja a hintádat,
lombsátrának rejtekében
sárgarigók trilláznak.

Levelének öt ága van,
nagyobb, mint a te fejed,
földre hulló terméseit
októberben szedheted.

Esik eső, csepereg...

2009-10-24T14:03:00.001+02:00

Esik eső, csepereg,
sárga levél lepereg.
Feri, Teri felszedi,
kosárkába begyűjti.

Október ber, ber, ber...

2009-10-24T14:02:00.001+02:00

Október ber, ber, ber,
fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
édes legyen szüretre.

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

2009-10-07T21:59:00.003+02:00

Ki lakik a
dióhéjban?-
Nem lakhat ott bárki,
csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja,
és cammogva előmászik
vén Dióbél bácsi-
csak a szádat
tátsd ki!

Radnóti Miklós: Október

2009-10-07T21:56:00.001+02:00

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

Lackfi János: Telefon és kicsinye

2009-10-06T22:34:00.003+02:00

A telefon a
telefonkagyló
anyukája.

Azért szorítja
kicsikéjét
a hasára.

Ha sír szegényke,
hát fel kell venni,
megnyugodjon.

Enni-inni meg
kap a hosszú
köldökzsinóron.

(Lackfi János szellemes gyerekversei kicsiknek)

Juhász Magda: Verses ABC

2009-09-14T15:42:00.005+02:00

Alma érik az Ágon.
Béka brekeg a gáton.
Cica szalad, riadó!
Csiga háza eladó.
Dundi darázs vígan él.
Egérke csak éldegél.
Fülemüle énekel.
Gólyamadár kelepel.
Gyepesedik az udvar.
Hajladozik a muhar.
Illatozik a határ.
Jóról dalol a madár.
Kovács patkol serényen.
Lúd legel a vetésben.
Lyukba bújik az ürge.
Macskabagoly de fürge.
Nevelődik a búza.
Nyúl után fut a róka.
Ordas jár a kert alatt.
Őz a réten átszalad.
Pörge kalap legényes.
Ravasz ember veszélyes.
Sarlósfecske cikázik.
Szamár nagyot iázik.
Tavirózsán béka ül.
Tyúknak tücsök hegedül.
Útnak indult a fecske.
Ünnepel egy legyecske.
Vígan teker a hernyó.
Xilofon szól, élni jó.
Zümmögve száll a dongó.
Zsúrt tart a sok pillangó.

Altatók

2009-09-04T21:28:00.005+02:00

Csicsi, baba, tente,
hajtsd fejed ölembe!
Úgy álmodjál szép álmokat,
kis tündérke meglátogat,
csicsi, baba, tente.
*
Tente, tente, kis halacska,
ringatlak, légy nagyobbacska!
Tente, tente, kismadár,
elringatlak, szundikálj!
Tente, anyám szentje,
anyám kicsi kincse.
Elringatlak, pihenjél,
mire fölkelsz, nagy legyél!
*
Aludj, baba, aludjál,
feljött már a csillag,
aranyos kisbárány
hazafelé ballag.

Fészkére ült máris
a dalos madárka,
a cica is dorombol,
felment a padlásra.
*
A bárányt, ha lefektetik, aluszik.
A madár, ha anyja mondja, lenyugszik.
Hunyd be te is szép szemed, aludjál,
aludjál, és szépeket álmodjál, álmodjál!
*
Aranyszárnyú pillangó,
hol vagy, te kis csapongó?
Minek szállsz oly messzire?
Szállj a baba szemire!
Mondj neki egy szép mesét,
fogd be mind a két szemét!
Ha õ alszik csendesen,
Sárika is elpihen.
Minden nótám oda már,
gyere gyorsan, kismadár!
Hátha szebb a te dalod,
tán te majd elaltatod.

Buda Gábor: Háztáji nóta hajnalban

2009-09-02T15:07:00.014+02:00

Ezzel a kis nótával köszöntök mindenkit a nyári szünet végeztével, és remélem magamat is felrázom vele...

Háztáji nóta hajnalban

Kezdődik a bölcsi! Kezdődik az ovi! Kezdődik a suli!
Jó reggelt!

Bartos Erika: pöttyös mondóka

2009-06-26T19:17:00.009+02:00

Erdőben kisház, pöttyös a fala,
Vidáman süt rá a nap sugara.
Pöttyös a kémény, felszáll a füstje,
Pöttyös a labda, pöttyös a bögre.
Pöttyös a cserép, pöttyös a csengő,
Pöttyös a lufi, pöttyös a lépcső,
Pöttyös a kisszék, pöttyös a lámpa,
Pöttyös az ágyban a paplan, a párna.
Pöttyös a függöny, pöttyös a kocka,
Pöttyös terítőn pöttyös a kanna.

Tudod-e a ki lakik ebben a házban?
Ki alszik békésen a pöttyös ágyban?

Babóca az, nem más, katicabogárka,
Katicakislány, pöttyös a háta.

Bartos Erika a nagyszerű Anna, Peti és Gergő mesekönyvek szerzője és rajzolója.
Imádjuk a könyveit és a weboldalait, és Annát, Petit és Gergőt is, biztosan nektek is tetszeni fog:

http://www.annapetiesgergo.hu/
http://www.bogyoesbaboca.com/

Hintáztató

2009-06-26T19:11:00.004+02:00

Hinta, palinta,
Hintázik a kisbaba,
Ha hintázik, hintázzon,
Ide-oda szálljon!

Jár a toronyóra...

2009-06-26T19:03:00.005+02:00

Jár a toronyóra, (lassan)
bimm-bamm,
bimm-bamm.
Jár a falióra, (picit gyorsabban)
tiki-taki,
tiki-taki.
A zsebóra azt kattogja: (gyorsan)
tikitaki,
tikitaki,
tikitaki,
tikitaki,
TIKK!

Juhász Magda: Óvodai mocorgó

2009-06-11T22:31:00.000+02:00

Jár a lábam, jár a kezem, és én ezt észre sem veszem.
Óvó néni olykor rám szól:
- Elég már a mocorgásból!
Aludni kell, vagy épp' enni, de oly nehéz jónak lenni.
És a lábam, és a kezem mindig külön jár az nekem.
Aludni kell. Tudom én is, de a lábam rugdal mégis.
A kezem se szófogadó, szamárfület mutogató.
Minden gyerek rajtam nevet, csak az óvó néni szeret.
Megsúgtam a titkot néki:
- Jó vagyok én óvó néni, csak a lábam és a kezem,
nem fogad szót soha nekem.

Az én kertem olyan kert...

2009-06-11T22:28:00.000+02:00

Az én kertem olyan kert, fogta magát, útra kelt.
Elől ment az almafa, utána a szilvafa.
Meggondolta a dió, nem lesz ebből semmi jó.
Visszafordult, itt maradt, egy fám mégis megmaradt.

A. A. Milne: Hatévesek lettünk

2009-06-08T14:20:00.004+02:00

Egyesztendős voltam,
épphogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp, hogy megszülettem.
Hároméves lettem,
én voltam? Nem értem.
Négyesztendős múltam,
s nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
nem volt bennem ötlet.
De most, hatéves vagyok,
és okos vagyok nagyon, nagyon,
így azt hiszem, ezt a kort már
soha-soha el nem hagyom!

Fésűs Éva: Békanóta

2009-06-08T14:10:00.001+02:00

Békakirály papucsának
elveszett a párja,
nézi erre, nézi arra,
seholse találja.
Kereste a
gyereke,
ebihalak
serege,
egy se lelte,
úgy elnyelte
fekete tó
feneke!
Szalajtották a kis gyíkot,
nézze meg az árkot,
keresték a náderdőben
szitakötő lányok.
Kereste a
gyereke,
ebihalak
serege,
egy se lelte,
úgy elnyelte
fekete tó
feneke!
Nem találják a papucsot
sehol a világon,
ezért ugrál békakirály
ma is mezítlábon!
Kereste a
gyereke,
ebihalak
serege,
egy se lelte,
úgy elnyelte
fekete tó
feneke!
Brekeke!...

Palya Bea: Szülésdal

2009-06-04T22:15:00.009+02:00

Kicsit offolok, de ezt meg kell osztanom minden anyukával.
Palya Bea a Szülésről énekel, ugyanis babát vár:

http://www.youtube.com/watch?v=AcNMYeI9Gvo&feature=related

Könny szökik a szemembe, mert a doktorúr a klippben az én doktorbácsim is volt és nála született meg két gyermekem. 8)

Gyerekekkel is meg lehet nézni ezt a klippet, a kislányoknak biztosan tetszeni fog. Vidámság. 8)

A szövege:

Elhatároztam magamagat,
Megnövesztem a hasamat.
Baba lesz benne, kicsi gyermek,
Hej, az utcán szépen néznek.
Baba lesz benne, kicsi csepp gyermek,
Hej, az utcán szépen néznek.

Egyszer Vica mondta okosan,
A gyermek a nőnek a fejébe' fogan,
Rágondol csak és már meglesz,
Nem számít, hogy az ura mit tesz.
Rágondol csak és már meglesz,
Nem is az számít, hogy az ura mit tesz.

Megkérdeztem a doktorurat,
Ha elhatározom magamat:
Mit kell tenni, hogy kell szülni,
Hogy kell a szülőszékbe ülni?
Mit kell tenni, hogy kell szülni,
Hogy is kell a szülőszékbe ülni?

Nem székben, hanem ágyba' szülünk,
A gyors lefolyásért, mi jó sokat teszünk,
És azért is, hogy ne fájjon,
S jól átvágjuk azt a mi gátol.
És azért is, hogy sehol se fájjon,
S jól átvágjuk azt a mi gátol.

Ájlájlájlá...

Doktorúr értem, mégis fura nékem,
Ezzel a testtel én harminc évet éltem,
Mindig tudta, mit tegyen alant,
Akkor is, mikor ez a kisbaba fogant.
S hogyha kedvem támad ülve-állva szülni,
Mér' ne lehetne nekem úgyis szülni.
Én se tudom még, hogy kell szülni,
De maga fog szülni, vagy én fogok szülni?

Ájlájlájlá...

Így kell szülni, úgy kell szülni,
A doktorúr honnan tudja, hogy kell szülni?
A doktorúr honnan tudja, hogy kell szülni?
Így kell szülni, úgy kell szülni,
A doktorúr honnan tudja, hogy kell szülni?
A doktorúr honnan tudja, hogy kell szülni?

Kányádi Sándor: Májusi mondóka

2009-05-21T13:38:00.002+02:00

Kőről kőre bukfencezik
a patak.
Ágról ágra röppennek a
madarak.

Dombról dombra száll a szellő
szaporán.
Nyáj kolompol a szelíd domb
Oldalán.

Benépesül. Zeng, zsibong a
nagy határ,
kapaélen jár táncot a
napsugár.

Ég a munka. Mindenkinek
dolga van.
Csak a juhász s a pacsirta
furulyázik gondtalan.

Donászy Magda: Búcsúznak a kicsik

2009-05-21T13:28:00.001+02:00

Hatévesek búcsúzkodnak,
iskolába mennek holnap.

Miénk lesz a mesesarok!
Iskolások! Szép hónapot!

Füleki János: Óvodások búcsúztatása

2009-05-21T13:25:00.001+02:00

Erdők-mezők dalos madárkája
Repülj a mi kedves óvodánkra.
Kicsik voltunk mikor idejöttünk
Három évet tarisznyánkba tettünk.

A három év sok-sok vidám napja
Kísér minket el az iskolába.
Szálljon érte boldogság és béke
Óvó nénink szerető szívére.

Tandori Dezső: Óvodások ballagó verse

2009-05-21T13:19:00.002+02:00

Billegünk,
ballagunk,
jó így körbejárni;
itt vagyunk,
meg
ott vagyunk:
Tessék meg-megállni.
Mint a fűben
a madár -
körülnéz
és
messze száll.

Billegünk,
ballagunk,
mindent körbejárunk;
itt vagyunk
meg
ott vagyunk:
ez volt a mi házunk.
Megszerettünk
óvoda -
nem felejtünk
el
soha!

Zalaba Zsuzsa: A kistesó

2009-05-05T21:43:00.003+02:00

Anyám biztosan álmodott egyet
s megszületett a kistündérke,
szeretem és ölelem épp,
ő lett az én kistestvérkém.

Ujjam rágja, nagyot kacag,
haja nincs de mindent matat,
foga sincs s vicces kis lény,
ő hát az én kistestvérkém.

Gőgicsél az apu ölén,
imádják őt - akárcsak én.
De tudd meg titkom - jó ha alszik már,
anya-apa végre rám is időt szán.

Énekelünk és táncolunk,
hanyatt fekszünk és dúdolunk
álmodunk és képzelgünk még
elmesélik milyen volt rég.

Apám készít fakardot is,
azt mondja, a világ hamis,
kell a páncél nem csak a szív
anyám nevet s enni hív.

Felébredt a kistesóm, jaj
nem baj, játsszunk együtt: haj-haj!

Forrás:
www.csutkamano.hu

Fésűs Éva: Az évszakok

2009-05-05T21:29:00.000+02:00

Gyorsan jött és ment a nyár;
virágpapucsban szaladt,
telerakta gazdagon
a gyümölcsöskosarat.

Szélcipőben jött az ősz,
fázós fák alatt osont,
míg a gazda szüretelt,
lepergett a sárga lomb.

Hócsizmában jött a tél,
nagy pehelybatyut cipelt;
megcsúszott a tó jegén,
fehér lett a rét, a kert.

Mezítláb jött a tavasz,
s akkora csodát csinált,
hogy kinyílt a gólyahír,
s kikeltek a kislibák!

A nyulacska harangocskája

2009-05-02T23:14:00.001+02:00

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska. Ennek a nyulacskának volt egy szépen szóló harangocskája. Egyszer a nyulacska elment az erdő szélére, lefeküdt egy bokor tövébe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, a bokrot sehol sem látta, hanem egy nagy fát látott helyette. Felnézett reá, és látta, hogy a harangocskája a fán van. Kérte a fát, hogy adja vissza a harangocskáját, de a fa nem adta vissza.
Ekkor a nyulacska elment a fejszéhez, és kérte, hogy a fát vágja ki, hogy a fa adja vissza a szépen szóló harangocskát. De a fejsze nem vágta ki a fát.
Most a nyulacska elment a köszörűkőhöz, hogy fenje meg a fejszét, hogy a fejsze vágja ki a fát, hogy a fa adja vissza a harangocskát. De a köszörűkő nem fente meg a fejszét.
Ekkor a nyulacska elment a vízhez, hogy hajtsa a köszörűt, hogy a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a víz nem hajtotta a köszörűt.
Ekkor a nyulacska elment a bikához, hogy igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a bika nem itta meg a vizet.
Ekkor a nyulacska elment az egérhez, hogy csípje meg a bikát, a bika igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De az egér nem csípte meg a bikát.
Ekkor a nyulacska elment a macskához, hogy fogja meg az egeret, az egér csípje meg a bikát, a bika igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. A macska azt mondta, hogy ő megfogja, de előbb adjon neki tejecskét.
A nyulacska elment a tehénhez, kért tőle tejecskét.
A tehén azt mondja, hogy ő ad tejecskét, csak vigyen neki füvecskét. A nyulacska elment a kaszáshoz, hogy adjon neki füvecskét.
A kaszás adott is füvecskét, s a nyulacska vitte a tehénnek. A tehén adott neki tejecskét, s a nyulacska vitte a macskának. A macska megfogta az egeret, az egér megcsípte a bikát, a bika megitta a vizet, a víz hajtotta a köszörűkövet, a köszörűkő megfente a fejszét, a fejsze kivágta a fát, a fa visszaadta a szépen szóló harangocskát.
A nyulacska megörvendett, a szépen szóló harangocskát visszaakasztotta a nyakába, és mindig ott tartotta.
Itt a vége, fuss el véle,
ha nem hiszed, járj végére!

Beney Zsuzsa: Tavasz

2009-05-02T23:10:00.000+02:00

Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra –
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.

Orgona ága...

2009-04-27T21:30:00.002+02:00

Orgona ága, barackfa virága.
Öltözzetek új ruhába,
anyák napja hajnalára,
illatosan!

Zúgja az erdő, susogja a szellő.
Üzenik az ágak, lombok:
légy te mindig nagyon boldog,
Édesanyám!

Balogh József: Manóbál

2009-04-22T21:59:00.004+02:00

Manónépség vigadni megy:
farsang táján így dukál.
Kicsi város kis házának
kis termében áll a bál!

Apró-cseprő tréfás lények
ropják fürge táncukat
fűmag-lábbal, szélvész gyorsan:
bámulni is ámulat!

Manónék a férjmanókkal
járják esttől reggelig,
s manófiúk kérik fel a
leánymanók szebbjeit.

Manóbanda játszik nekik
virgonc talpalávalót,
s pincér-manót kiáltanak
a tánctól megszomjazók.

Egyik duci manóasszony
liheg-lohog, hogy' szuszog!
Jóval túl a száz esztendőn:
nem bírja az iramot.

Nem lusta a manó Marci,
derekasan rázza ő,
manóbálban fürgébben száll
csöpp órán a csöpp idő.

Manóország pindur Napja
falat égen kelni kezd,
cihelődik a manónép,
véget ér a pöttöm est.

A sok apró manóházhoz
most az Álom látogat:
így álmodhat minden manó
picur manóálmokat.

Weöres Sándor: Buba éneke

2009-04-17T14:27:00.001+02:00

Ó, ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék
Minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék
nyári éjen,
fehér holdsütésben,
elcsitulnék,
jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék,
kerek égen,
csorogna a földre,
sárga fényem
Jaj, de onnan
vissza sose járnék
anyám nélkül
mindig sirdogálnék.

József Attila: Mama

2009-04-17T14:26:00.001+02:00

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral az ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
orditottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhovam,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő, -
szürke haja lebben az égen,
kékitőt old az ég vizében.

Anyák napi köszöntők

2009-04-17T14:23:00.003+02:00

Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék Tenéked,
Olyan szépet gondoltam ki,
Hogy elmondani nem lehet.
Nem találtam rá szavakat,
Még verset sem találtam,
Minden, amit elmondhatnék
Itt van egy szál virágban.
*
Bokrétát kötöttem
Jó anyám napjára,
Örül a bokrétám
Minden egyes szála.
S azt mondatja velem
Illatos virágom:
Legyen áldás az én
Édes jó anyámon.
*
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék a hangján.
Ami csak szép s jó volna
édesanyámnak adnám.
*
Forró dobogását
Halod-e szivemnek?
Minden dobbanása
Azt mondja: szeretlek.

Szeretlek szivemnek
Tiszta szent lángjával
Igaz szeretettel,
Gyermeki hálával.

Drága neved napján
Im, elédbe állok…
A legjobb anyának
Minden jót kivánok.
*
Már megjöttünk e helyre,
Anyák köszöntésére,
Anyám légy reménységgel,
Köszöntlek békességgel.
Amennyi a zöld füszál,
Égen ahány csillag jár,
Májusban a szép virág,
Annyi áldás szálljon rád.
*
Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyáknapja ünnepére,
Kihajt minden ága.

Nyilik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy tűzöm a kebelére
Az édes anyámnak.

Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szivében.

Ágh István: Virágosat álmodtam

2009-04-17T14:21:00.000+02:00

Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.

Tekintetes úr, elszaladt a nyúl...

2009-04-08T19:33:00.005+02:00

Tekintetes úr,
Elszaladt a nyúl!
Ne bántsd fiam, had' szaladjon,
Füves rétre had' iszkoljon!

Na, ennek egy másik változata ez:
(Lehet, hogy kényes vagyok, de ez nekem nagyon durván hangzik!)

Tekintetes úr,
Elszaladt a nyúl!
Hagyjad fiam, had' szaladjon,
Itt a puska, DURR!

Felmászott a nyúl a fára...

2009-04-08T19:30:00.001+02:00

Felmászott a nyúl a fára,
Csizmát húzott a lábára.
Kalapot meg a fejére,
Ne süssön nap a szemébe.

Tóth Eszter: Tapsi ajándéka

2009-04-07T19:40:00.003+02:00

Mostanában jókor reggel
már a Nap sem aluszik.
Szép tavasz van! Itt a húsvét!
Készülnek a víg nyuszik.

Sok tojást kell összeszedni,
sok gyerek volt jó. Az ám!
Festéket is száz csöbörben
kell kavarni, mázsaszám.

Tapsi ül a csöbrök között
s válogat a festékben:
„Nem kell nékem ezek közül
egy piros sem, egy kék sem!

Nagyon sápadt az a sárga,
nagyon hupi az a kék...
Én a kedves gyermekeknek
szebb színekkel festenék!”

Elmegy hát az ibolyához
s megkéri kedvesen:
„Adj szirmodról egy kis kéket,
Ibolyaszál, kedvesem!”

Ibolyaszál kék kelyhébe
így márt Tapsi ecsetet,
s pingál buzgón és vigyázva,
jaj, ha csepp is lecsepeg!

Ibolyaszín tojás mellé
lepkesárga illenék...
Tapsi kéri: „Szárnyaidról
adsz-e sárgát, Pille, szép?”

Pillangó is nyújtja szárnyát,
s Tapsi arról mártogat
tojására aranypettyet,
aranykört meg sávokat.

Ibolyaszín... aranysárga...
mindkét tojás csudaszép.
Ámde hátra még a legszebb:
piros szín kell oda még!

Nagy szivárvány fenn az égen,
Vége épp a rétre ér,
tojásfestő Tapsi mostan
jó piros színt tőle kér.

Tapsifüles nyuszikának...

2009-03-31T19:55:00.002+02:00

Tapsifüles nyuszikának
Igen sok a dolga,
Piros tojást, hímestojást
Szerte-széjjel hordja.
Hordjad, hordjad kis nyuszikám,
Kéket is, sárgát is!
Nekem is van egy kosaram,
Belefér még száz is.

Gyenes István: Tavaszköszöntő

2009-03-25T21:26:00.004+01:00

Köszöntünk szép kikelet,
Ragyogjál a föld felett.
Áraszd meleg sugarad,
Hozzál termő szép nyarat.
Epret, mézet, szép virágot,
Embereknek boldogságot.

Hárs Ernő: Köszöntő

2009-03-25T21:22:00.005+01:00

Márciusi délután
kivirult a tulipán.

A fagyos szél ránevet:
olyan jó a föld felett?
Sajnálja az alkonyat:
húzd összébb a szirmodat!

De ő vissza mégse lép,
tudja dolgát és helyét,
s noha minden még kopár,
mint ringó piros pohár,
melyet harmat csöppje tölt,
eget, földet felköszönt.

Fecske Csaba: Március

2009-03-25T21:20:00.004+01:00

Huss tél,
fuss,
füttyents március!
Rikkants rigó
vidáman:
élni jó!
Hó szaladjon,
rügy fakadjon,
zöldüljön a rét,
kölyökszél hordja szét
szántó-vetők víg énekét!

Gyurcsó István: Pici patak mondókája

2009-03-24T21:34:00.003+01:00

Nagy part alatt kis patak,
kis patakban kis halak.
Álmodik a kis patak,
megálmodja a tavaszt.
Kis patak, nagy patak,
megálmondja a tavaszt.

- Patak vagyok, csobogó,
mikor leszek nagy folyó?
Akkor leszek nagy folyó,
mikor elolvad a hó.
Csobogó, csobogó,
mikor elolvad a hó.

Zelk Zoltán: Ki kelti fel a tavaszt?

2009-03-24T21:29:00.003+01:00

- Hegytető, te hófehér,
mondjad, meddig tart a tél?

- Megmondhatom én azt néked:
míg a tavasz fel nem ébred...

- Szürke téli fellegek,
hol alszik a kikelet?

-Túl az óperenciákon,
ibolyából vetett ágyon...

Zúzmarás ág, mondd meg azt,
ki kelti fel a tavaszt?

- Három szellő keltegeti,
másik három öltözteti,

rózsafából a szekere,
margaréta a kereke,

ha elindul, olvad a hó,
szalad előle Télapó!

Lőrinc Pál: Három füles

2009-03-22T22:36:00.001+01:00

Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Előttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.

Festék is van jócskán, bőven,
Fut az ecset tekergően.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.

Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.

Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres.

Jut is bőven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.
Kinek nem jut fusson ide,
Nyúlapó tesz a zsebibe.

Végh György: Kleofás a didergő kis tojás

2009-03-22T21:57:00.002+01:00

Volt egyszer egy kis tojás
Úgy hívták, hogy Kleofás
Bimm-bamm, dáridom!
Megvette egy nyuszika
Nyuszi lány volt Zsuzsika
Bimm-bamm, dáridom!
Megkérdezte Zsuzsika:
"Kell-e Neked szép ruha?"
Bimm-bamm, dáridom!
"Persze, mondta a tojás-
fázik ám a Kleofás!"
Bimm-bamm, dáridom!
Befestette Zsuzsika
A húsvéti nyuszika
Bimm-bamm, dáridom!
Nem fázik már a tojás:
A zöldbundás Kleofás!
Bimm-bamm, dáridom!

Locsóló versek

2009-03-18T22:02:00.022+01:00

Hol kitérek, hol betérek,
Mindenütt egy tojást kérek.
Ha nem adnak, visszatérek,
Nagymamától kettőt kérek!
*
Zöld erdőben él egy nyuszi
Locsolónak jár egy puszi
*
Én kis kertészlegény vagyok,
Virágokat locsolgatok.
A minap, hogy erre jártam,
Egy szép rózsafát találtam.
Én azt hervadozni láttam,
Rózsa ne hervadjon,
Szabad-e locsolnom?
*
Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam,
El akart hervadni,
Szabad-e locsolni?
*
Zöld erdőben nem jártam,
Kék ibolyát nem láttam.
Nem akart hervadni,
Nem-e kell locsolni?
*
Jó reggelt, jó reggelt,
kedves liliomszál,
megöntözlek rózsavízzel,
hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
piros tojást láttam,
bárány húzta rengő kocsin,
mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz,
gyöngyöm, gyöngyvirágom,
hol a tojás, piros tojás,
tarisznyámba várom.
*
Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál;
megöntözném: ennyiből áll
e kis kertész fáradsága,
piros tojás a váltsága.
*
Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi!
*
Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!
*
Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.
*
Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztôl, majd meglátod, szép és ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?
*
Egy tök, két tök, öntök.
*
Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjébôl rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.
*
Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.
*
E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam,
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?
*
Húsvét másodnapján
az jutott eszembe,
Locsolóvizet vegyek a kezembe.
Megöntözzek vele
egy árva ibolyát,
És cserébe kapjak érte
egy hímestojást.

*
Ákom-bákom, berkenye,
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.

Udud István: Húsvéti hajrá

2009-03-18T21:55:00.005+01:00

Nyusziéknak sok a gondja.
Nyuszi bácsi egyre mondja:
- Azt se tudom, hol a fejem!
Feleségem, lányom, vejem
segítenek, mégse győzöm.
Itt a hagymahajat főzöm.
Festék fortyog a fazékban,
ebben piros, abban kék van.
S lesz sárga, zöld, piros...
Tessék, a bajszom is csupa festék!
Hozd csak azt a bögrét, Tapsi,
de vigyázz, te, ne borítsd ki!
Ide kell egy kevés tus még!
Nemsokára itt a húsvét,
alig van már egy néhány nap,
de ígérem minden lánynak
- s Nyuszi apó nem zsivány! -:
hímesben nem lesz hiány!

Kés, villa, olló...

2009-03-14T00:22:00.000+01:00

Kés, villa, olló,
Gyerek kezébe nem való!

Kiscsirkés mondókák

2009-03-11T21:27:00.005+01:00

A kiscsirke nagy buksi,
A tojásból most bújt ki.
Bámulja a világot,
Ő még ilyet nem látott.
*
Gyertek, gyertek, gyerekek,
A kiscsibék kikeltek,
Kilenc sárga, kilenc tarka,
Egyiknek sincs füle, farka.
Anyjuk alá futnak, bújnak,
Kiszaladnak, összebújnak.
*
Kotkodács! Kotkodács!
Mindennapra egy tojás!
*
Kot-kot-kot-kot kotkodács!
Mindennapra egy tojás!
*
Kot-kot-kot-kot kotkodács!
Készen van a friss tojás!